Buddhizmus és hamvasztás

Buddhizmus és hamvasztás

A buddhizmus egy olyan út, vagy gyakorlatok és tanítások összessége, amely nem tartalmazza a teremtő isten imádatának gondolatát, ezért egyesek nem tekintik a “nyugati” értelemben vett vallásnak. Valójában a buddhizmus nem tekinti magát más vallásokkal ellentétesnek – sok gyakorló például azt mondaná, hogy buddhista szemszögből nézve lehetséges egyszerre buddhistának és kereszténynek vagy zsidónak lenni.

A buddhizmus több mint 2500 évvel ezelőtt indult Indiában. Sziddhárta Gautama – a Buddha vagy “megvilágosodott” – életén és tanításain alapul. Megalakulása óta a buddhizmus elterjedt Kelet-Ázsiában, és mostanában egyre több követője van Nyugaton is.

A buddhista tanítás alaptételei egyszerűek és gyakorlatiasak: semmi sem állandó vagy állandó; a tetteknek következményei vannak; a változás lehetséges. Az odafigyelés és a meditáció fontos része a buddhista gyakorlatnak.

Miatt, hogy a buddhizmus ilyen hosszú idő alatt ilyen széles körben elterjedt Ázsiában, a buddhizmusnak számos hagyománya vagy mellékága létezik: A zen, a tibeti, a théraváda és a Tiszta Föld csak néhány példa. Ezek a hagyományok számos módon befolyásolták azon régiók vagy országok kultúráját, ahol megtalálhatók, beleértve a temetkezési és hamvasztási gyakorlatokat is.

Buddhista temetkezési és hamvasztási gyakorlatok

A buddhizmus szorosan kapcsolódik a hamvasztáshoz mint temetkezési gyakorlathoz. Mivel Buddha maga is elhamvasztotta magát, ebből következik, hogy sok buddhista gyakorló úgy dönt, hogy az ő nyomdokaiba lép.

A buddhizmus azonban általánosságban nem túl konkrétan határozza meg, hogy a buddhistáknak pontosan milyen temetkezési gyakorlatokat kell követniük. Bár a buddhisták körében a hamvasztás a leggyakoribb választás, a temetés is megengedett.

Az egyes hagyományoknak vagy szektáknak vannak konkrét temetkezési gyakorlatai, amelyeket a gyakorlók általában követnek, de a kereszténységgel ellentétben ezek egyike sincs hatással a gyakorló lelkére vagy örök sorsára. A buddhizmus szerint a halál után nincs kapcsolat az elhunyt személy tudata és a hátrahagyott test vagy maradványok között.

Ez nem azt jelenti, hogy a buddhisták nem törődnek a temetkezési gyakorlatokkal – valóban törődnek, de a buddhisták nem hisznek abban, hogy bármi olyasmi forogna kockán, mint az üdvösség. A buddhista temetési szertartások jellemzően ünnepélyesek, jelentőségteljesek és méltóságteljesek, de elsősorban azért léteznek, hogy tisztelegjenek a halott előtt és megkönnyítsék az átmenetet, nem pedig azért, hogy biztosítsák a mennybe jutást.

A buddhisták azonban hisznek a reinkarnációban, vagyis az újjászületésben. A halált az újjászületés folyamatos körforgásának részének tekintik, amíg az ember el nem éri a legmagasabb tudatállapotot. A legmagasabb tudatosság elérésekor a buddhista eléri a Nirvánát, egy olyan állapotot, amelyben nincs fájdalom vagy szenvedés, nincs vágy vagy önzés, minden karmikus adósság törlesztésre kerül, és a halál és újjászületés körforgása véget ér.

A tipikus buddhista temetés

A buddhizmus a temetkezési gyakorlatok és hiedelmek széles skáláját foglalja magába. Egy tipikus buddhista temetés azonban általában magában foglalja a hamvasztást, bár ez nem követelmény. A tibeti hagyományban a temetés vagy hamvasztás előtt általában négynapos várakozási időszakot tartanak a halál után, mivel sok buddhista úgy véli, hogy a lélek a halál után még egy ideig “átmenetben” van.

Közvetlenül a halál előtt és a halál időpontjában buddhista szerzetesek vagy tanítók vezetésével a család imákat mond, hogy megkönnyítsék a léleknek a testből való távozását. Ez a temetési időszak kezdete, amely a majahána buddhizmusban – amelyből a Japánban és Kínában megfigyelt zen és Tiszta Föld buddhista hagyományok erednek – akár 100 napig is eltarthat.

A halál utáni első hét általában a legfontosabb, amikor a testet előkészítik a hamvasztásra; ilyenkor folyamatosan imákat mondanak a szerzetesek vagy a család. A hamvasztásra jellemzően az első hét után bármikor sor kerülhet. Egyes hagyományok szerint akár egy hónapig sem kerül rá sor. Gyakran előfordul, hogy az elhunytat néhány olyan tárggyal együtt hamvasztják el, amelyet szeretett, vagy amely jelentőséggel bírt számára. A családtagok gyakran részt vesznek a hamvasztáson, és amikor annak vége, a hamvakat egy urnába helyezik.

A hamvasztás után a maradványokat gyakran egy kis családi sírhelyen temetik el. A gyászidőszak alatt, amely egy hónaptól akár 100 napig is eltarthat, továbbra is imádkoznak.

Külön köszönet Greg Crouse-nak, a Neptune Society Palm Harbor/Tampa, FL-i telephelyünk szolgáltatási vezetőjének a támogatásáért és az ehhez a bejegyzéshez való hozzájárulásáért.

Ha Ön vagy szerettei hamvasztáson gondolkodnak, mi a Neptune Society-nél arra biztatjuk, hogy alaposan fontolja meg saját álláspontját a témával kapcsolatban, beszélje meg a lehetőségeket vallási vezetőjével, és hozza meg azt a döntést, amelyet Ön és családja számára helyesnek tart. A sorozat további cikkeiért kérjük, tekintse meg a vallás és a hamvasztás cikkarchívumunkat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük